Sablonos blog

a sablon ezúttal nem eszköz, hanem cél, avagy a legszebb dizájnt is unja valaki...

írta anyu(ha), 2006. 10. 18. 22:52

Hozzávalók:

2-3 ek. olaj
1 tojás
2 ek méz
20 dkg porcukor
sütőpor
2 dl tej
30 dkg liszt

krémhez:
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
5 dkg kakaó
6 kanál tej
1 kis pohár rum

sok kókuszreszelék
édesszájú férj
motivált feleség
esetleg számológép 

A kókusz kockát már gyerekkoromban is imádtam, dédnagyanyám csinált mindig ilyet. Egyszer középiskolában hozott egy tálcával az osztályfőnökünk egy klubdélutánra, rettenetesen felderült a képem, boldogan beleharaptam, és majdnem sírva fakadtam a csalódottságtól: nem mézes piskótából volt, hanem sima piskótából. Próbálkoztam még mindenféle cukrászdákban meg vasúti büfékben, de valami baja mindegyiknek volt. Hiába no, rendes igazi kókusz kockát csak a mama tudott csinálni. Meg én. A recept tőle van, igaz, abban zsír szerepel, meg szódabikarbóna meg 28 deka liszt, de így is szinte tökéletes. Csak néhány dologra kell vigyázni. 1. Szigorúan legyen benne méz. 2. Kicsikre kell a piskótát vagdosni. 3. Rumot nem sajnálni belőle. 4. Nem kell mindjárt kikapkodni a csokiból a kockákat, hadd úszkáljanak egy kicsit. (Nálunk még annyival bonyolódik a helyzet, hogy majdnem két adagot szoktam csinálni, de a két adag tészta túl vastagra sül a nagy tepsiben, úgyhogy inkább másfél-egyésháromnegyed adag szokott készülni, szóval figyelni kell a méricskélésnél, nem olyan egyszerű a sütés, mint ahogy a kívülállók gondolják. Az angolok is ezért berzenkedtek az SI rendszer ellen, annyi szakácskönyvet átírni, meg egyáltalán, másfél fontot meg lehet jegyezni, de 68 dekát... na meg akkor az ivadékok, akik ki nem maradnának ilyen maszatolós programból, tiszta kókuszreszelék a kanapénk, meg összevissza dobálták a kockákat bele a csokiba, úgyhogy most az egyes példányok különböző ideig tartózkodtak a rumos fürdőben, de legalább a csokit nem kenték szét, mondjuk ezt csak remélem, majd holnap kiderül.)
De ezt az egészet csakis kizárólag férj kedvéért, mer én ilyen nagyon rendes feleség vagyok. (Na jó, nem teljesen ilyen nagyon, de majdnem.)

Kiegészítés: a blog olvasni van, nem főzni!

Szóval a normális piskótára kísértetiesen hasonlító tésztát kell sütni, kivajazott, kilisztezett tepsiben, 170 fokon, nagyjából 25 percig, amíg szép halványbarna nem lesz. Amikor készen van, szemmel láthatólag elválik a tészta a tepsitől, kihűlve pedig kemény, mert méz van benne, az meg ilyen keményedős fajta. Nem jó, ha túl híg a massza, nem jó, ha túl sűrű, de ezt a tejjel elég jól lehet szabályozni. Nekem jobban beválik a rétesliszt, de szerintem finomliszttel se rossz.
A krémet pedig főzni kell, és legyen is végig forró, amíg az összes 2x2 centis piskótadarabot össze nem maszatoltuk vele (mert különben nem épül bele a csokimáz a piskótába). Ennek a  sütinek nincsen tölteléke, csak ez a csokimáz van körülötte, meg egy kicsit benne - már ha jól végeztük a dolgunkat. De ha mégse, akkor is legalább olyan finom lesz, mint a vasútibüfés. 

(És most itt vívódom, mert feltétlenül szeretném egyszer előadni a rumos-diós-karamelles sütimet, amihez képest a kókuszkocka egy laza ujjgyakorlat...)

24 komment Kategóriák: kony(ha)

Eddig 24 komment érkezett RSS

Mondjad

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.

Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

fotó: tanakawho, sablon anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0